A hallás csodája

A fül az emberi test egyik legérzékenyebb szerve. Minimális mechanikus nyomásingadozást elektrokémiai energiává alakít át, és idegimpulzusok formájában továbbításra kerülnek az agyba.  Figyelmeztet a fül veszély esetén, lehetővé teszi a számunkra a kommunikációt és a térbeli tájékozódásban is segít.

 

Az emberi hallásrendszer lehetővé teszi, hogy a levegő nyomásingadozásait hangként vagy zajként érzékeljük. Az ilyen típusú rezgéseket hangnak nevezik. Amikor a dobhártyát hanghullámok érik, ezeket a mozgásokat továbbítják a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel) a csigának. A csiga feltekert része a belsőfülnek, borsószem méretű képződmény, amelynek folyadékában 25.000 apró érzékelő szőrszál található. Ezek a szenzoros szőrszálak a hangrezgéseket bioelektromos jelekké alakítják át a csigában. Ilyen módon a hanghullámok a tenger, a nyelv vagy a szimfónia hangjaivá alakulnak.

A fül részei: 

  1. Kalapács 2. Üllő 3. Kengyel 4. 3 Félkörös ívjárat 5. Külső hallójárat 6. Dobhártya 7. Csiga 8. Fülkürt

 

A fül részei

 

Frekvenia és decibel

A nyomásingadozások közötti távolság minél rövidebb, annál magasabbnak érzékelünk egy hangot. A rezgésfrekvencia mértékegysége (rezgés per másdperc) a Hertz (Hz). Az emberi hallástartomány 16 Hz és 16.000 Hz között van, míg bizonyos állatoknál 100.000 Hz is lehet. A frekvencia mellett a hangnyomás meghatározó. Ezt Decibelben (dB) mérik. Minél magasabb a Decibel-érték, annál hangosabbnak érzékeljük a zajt.

Az A-Skála a zajok mérésére szolgál decibelben számolva, ami a zajok hangerejét hallásunknak megfelelően ábrázolja. Ez az emberi fül érzékenységét veszi figyelembe. A 3 dB különbség alig érzékelhető, de fizikailag azt jelenti, hogy a hang intenzitása megduplázódik. A 10 dB már tízszeres növekedést jelent, de az emberek csak úgy érzékelik, hogy kétszer olyan hangos.